Érdekes esemény zajlott le csütörtök este a Corvin Clubban (volt Corvintető). A szakmai vitaestként meghirdetett rendezvényen, ahol a két meghívott vendég egyike gender szakértő, a másik iszlámkutató volt, többek között szó esett a menekült- és bevándorló krízis, a terrorizmus, valamint a nemi kvóták és a feminizmus helyzetéről is. Két részes cikksorozatban dolgozzuk fel az ott elhangzottakat, az első részben a feminizmussal, és hazai helyzetével foglalkozunk, a második részben pedig a bevándorlás, az iszlám, és az arab államok lesznek terítéken az eltés iszlámkutató szavait tolmácsolva.

Az este egyik meghívott vendége Sáfrány Réka gender szakértő, a Magyar Női Érdekérvényesítő Szövetség munkatársa. A Közép Európai Egyetemen végzett társadalmi nemek tudománya szakon, majd több szervezet tevékenységét segítette munkájával. 2007-ben és 2013-ban részt vett az ENSZ nők elleni diszkrimináció kiküszöbölését elősegítő CEDAW Bizottsága részére írt alternatív civil jelentés megírásában. Az ő szerepköre az lett volna az esemény alatt, hogy megvitassák a libanoni származású eltés tanárral a nők jogi és társadalmi helyzetét az iszlámban, azonban erre nem igazán került sor, mert őszintén szólva amíg a professzor úr arról beszélt másfél órán át, hogy a kultúrájukban mennyire tisztelik a nőket, és mennyi szabadságjoguk van, Sáfrány Réka nem teljesen 5 percet szólhatott saját álláspontjáról. Éppen ezért miután Daher Rashed elhagyta a termet a beszélgetés a feminizmus hazai helyzetére terelődött leginkább.

A feminizmus nem egy merev, limitált idea, hanem egészen széles skálán térhetnek el, mozoghatnak vélemények azok között, akik egyébként egy célért dolgoznak, a nemi egyenjogúság előremozdításáért. Éppen ezért sokszor merül fel kérdés, alakul ki vita arról, hogy a feminizmus keretében milyen eszközöket kell választani. Sáfrány Réka egy ehhez kapcsolódó kérdésre válaszolva úgy fogalmazott, hogy a nők jogi és társadalmi helyzete országonként eltérő, így természetes az, hogy míg bizonyos államokban a nők alapvető jogi egyenjogúságáért kell harcolni, addig más helyeken már olyan dolgokról is szólhat a diskurzus, mint a gender elmélet, így a feminizmus, és annak a módja, hogy milyen retorikát használnak, az országonként lehet nagyon különböző is.

Magyarországon is van bőven tennivaló, érdekesnek találta azt is, hogy ellentétben a férfiakkal, mikor egy nő ad interjút politikusként egy médiának, közéleti kérdések helyett a magánéletét firtatják. Van-e ideje a család mellett politizálni, hogy viseli a férje, és így tovább. Az szerinte, hogy hagyományosan a férfi jelöltek több szavazatot kapnak mint a nők egy rossz kulturális beidegződés, aminek fő oka az lehet, hogy nincs elég pozitív példa az emberek előtt. Pozitív példa pedig nem is igazán lehet addig, amíg a pártok nem elég bátrak ahhoz, hogy több női jelöltet indítsanak, ez a bátortalanság pedig egy folytonos kört eredményez, amiből elég nehéz lesz kilábalni.

Régóta megy a diskurzus feminista körökben a nemi kvótáról - mint eszköz a női egyenjogúságért - a parlamentben. Egy Origós interjúban Réz Anna például felemásan vélekedik erről a kérdésről. Míg a közügyekben támogatandónak, a cégeknél agresszív beavatkozásnak tartja.

A politikai kvótával egyetértek, mert ott közügyekről van szó. Azért küldjük a parlamentbe azokat az embereket, hogy többé-kevésbé leképezzék a társadalom igényeit, és ez nem történhet meg addig, amíg kilencszázaléknyi nő ül a teremben. A cégeknél viszont már más a helyzet. Hiába tartom kívánatosnak, hogy több női felsővezető legyen, ezt semmiképp nem iktatnám törvénybe. Ezen a ponton a kvóta agresszív beavatkozásnak tűnik egy cég belügyeibe. Ellentétben a politikával, ami viszont maga a közügy - Réz Anna 

Sáfrány Réka jó ötletnek tartotta a kvóta bevezetését az országgyűlésben, és úgy gondolta, ha az emberek felismerik, hogy milyen cél érdekében használják, akkor az nem lesz kontraproduktív. Ez kisebb vitát váltott ki a teremben, többen is úgy gondolták, azzal, hogy kötelezően előírják, hány nőnek kell helyet biztosítani egy intézményben, azzal sérül az esélyegyenlőség, és előfordulhat, hogy valaki csak azért kerül be egy jobb képességű társa helyett, mert az adott nemhez tartozik. 

A nemi kvóta, mint felvetés nem példa nélküli egyébként a magyar politikában, 2007-ben a Szabad Demokrata Szövetségből Sándor Klára és Magyar Bálint adott be törvényjavaslatot a témában, ami ráadásul jelentős támogatottsággal bírt az emberek körében egy közvéleménykutatás szerint. A törvényjavaslat lényege az volt, hogy a pártlistán az egyik nem tagját a másik nem kövesse, tehát egy férfi után egy női jelöltet állítsanak a pártok. Abban az esetben, ha egy listás képviselő kiesett volna, azonos nemű emberrel kellett volna pótolni. Ennek a bevezetésére azonban mégsem került sor, az országgyűlés 132 szavazattal, 97 nem és 118 tartózkodás mellett nem szavazta meg. Érdekesség, hogy Gyurcsány Ferenc mellett például Navracsics Tibor, és Orbán Viktor is támogatta a javaslatot. A 2007 óta eltelt időben kissé mellékvágányra került a téma, azonban most mintha ismét visszatérne a közbeszédbe, az LMP és az Együtt is említést tett a nemi kvóta lehetőségéről.

Az biztos, hogy Magyarország nem áll jól a számok terén, ha a nők számát nézzük a hazai politikában. A magyar kormányban 0, azaz nulla női miniszter szerepel, csupán az államtitkárok között találhatunk párat. Arról, hogy miért nincsenek a hazai politikában nők felelős pozícióban, Orbán Viktor úgy érvelt a 444 cikke szerint, hogy azt a fajta karaktergyilkosságot, ami a magyar közéletet jellemzi, nem bírná el a női nem egy képviselője sem. Úgy fogalmazott,

Vannak tehetséges hölgyek, akik talán meg is tudnák oldani, de nem csodálkozom, hogy nem jelentkeznek a feladatra

Nem állunk tehát jól, sőt, Európában jóval az átlag alatt teljesítünk ebben a mutatóban. Kérdés, hogy mi várható a közeljövőben, a kis pártok, akik felvetették most újra a kvóta elképzelését, vajon fent tudják-e tartani a közbeszéd részeként huzamosabb ideig, vagy megint eltűnik a süllyesztőben, valamint, hogy nem lenne-e kontraproduktív, ha egyáltalán bevezetnék. Egy biztos, több hasonló vita és párbeszéd kellene ahhoz, hogy közelebb kerüljünk a megoldáshoz, valamint Európához, amihez elvileg tartozunk.

képek: http://pixabay.com