"Igazi erkölcsi alap nélkül minden demokratikus kisérlet csak új osztályuralmat és új elnyomási mechanizmusokat hozhat, de nem békességet." - hangzott el Jászi Oszkár szájából, mikor huszonnyolc év után hazalátogatott Magyarországra, és 500 ember előtt tartott előadást az általa alapított Martinovics páholyban. Szabadkőművesség, polgári radikalizmus, emigráció, Ady Endre. Ismerjük meg jobban Jászi Oszkár életét.

Politikus, újságíró, szociológus

Jászi Oszkár 1875. március 2-án született Nagykárolyban. A magyar polgári radikalizmus megalapozója, a Polgári Radikális Párt és a Martinovics páholy alapítója. Középosztálybeli zsidó családban született, ám egész életében az asszimiláció mellett volt. Családja áttért a református vallásra, nevét Jakobuvitsról Jászira változtatta.

Szabadkőművesség

A szabadkőművesség intézményi formája az újkorban alakult ki, ám az eszme egyidős az emberiséggel - írta Fekete Ignácz. Szerinte ezek a 16. században összeverődött csoportok célul tűzték ki maguk elé az emberiség haladásának előremozdítását, a tehetség minél magasabbra való fejlesztését, az emberi méltóság, az erkölcs megtartását. 

Kazinczy szerint a szabadkőművesség olyan társaság, amely kis karikát csinál a legjobb szívű emberekből, melyben az ember feledi azt a nagy egyenlőtlenséget, mely a külső világban van, melyben az ember a királyt és a legalacsonyabb rendűt testvérének nézi, melyben elfelejtkezik a világ egyenetlenségei felől, melyben sokkal biztosabb barátokat lel, mint a külső világban, melyben ki-ki igyekszik emberbarátai nyomorúságán könnyíteni.

Több elméletet is ismerünk a szabadkőművesség eredetét illetően. Vannak, akik egészen Salamon templomáig mennek vissza, mások a 16-17. századot tekintik kezdeti pontnak. Hasonló homály fedi első művelőinek kilétét is. Egyik elmélet szerint maguk a templomosok voltak az első szabadkőművesek és a mozgalom letéteményesei, mások úgy vélik, egyszerű kőművesek csoportosulásából alakult ki. Amit biztosan tudunk, hogy az első dokumentált páholyok Angliában jöttek létre. Ilyen páholyokban csoportosultak, jöttek össze időről időre orvosok, költők, politikusok, elsősorban szellemi munkát végzők, hogy elmélkedjenek filozófiáról, világról, vallásról. Voltak bizonyos szabályok, például minden tagnak vallásosnak kellett lennie, a gyűléseken elhangzottakról kívülállóknak nem beszélhettek, és a páholyban tilos volt a politizálás is.

Csatlakozni egy páholyhoz bizonyos számú ajánlással lehetett. Miután valakit befogadtak, az első fokozat, amit kapott az inas volt. Ezt követte a legény, majd teljes értékű szabadkőművessé a mester fokozattal vált.

Megalakul a Martinovics páholy

A Jászi Oszkár és társai által alapított Martinovics páholy a leghosszabb életű magyar szabadkőműves páholy, amely 1908-as alapításától kezdve kisebb-nagyobb megszakításokkal, de ma is él. Ebben a több, mint száz évben a különböző magyarországi politikai rendszerek üldözése, tiltása miatt a páholy öt különböző országban működött, amelyből csak három időszak volt magyarországi, 1956-ban például Párizsban alapították újjá a szervezetet. Látni kell, hogy a Martinovics páholy más volt, mint a többi, jóval radikálisabb. Az intézményi, működési normákat betartották, mint a fokozatok, rítusok, szimbólumok, vallásosság, azonban Jászi személyiségéből fakadóan, aki jóval radikálisabb volt, több szabályt is megszegtek, mint például a nyílt politizálás, az egyház rendszeres bírálata, a teljes szekularizáció követelése, a vallás és politika elválasztásának igénye.

Ady Endre barátsága 

A Budapesti Napló nevű kormányzati lapnál kezdett el éppen dolgozni Ady Endre, mikor megismerkedett Jászival. A polgári radikális Jászi már egy olyan embert ismert meg a költő személyében, akinek nem volt ismeretlen Jászi Oszkár világnézete, hiszen már Nagyváradon megismerkedett a szabadkőműves eszmékkel. A költő és a szociológusból lett politikus mindig tisztelettel és megbecsüléssel beszélt egymásról. Ady Endre érdeklődött a politika iránt, ám életmódja, és emberektől idegenkedő jelleme miatt valós pártfunkciót soha nem töltött be. Szimbolikusan mégis jelen volt több helyen Jászi oldalán. Először a Martinovics páholyba lépett be 3 ajánlás útján, majd lett mester rövid idő alatt, később pedig az ebből alakult Polgári Radikális Párt elnökségébe is beválasztották. Ennek leginkább szimbolikus jelentősége volt, növelte a párt és a páholy nívóját, jó headliner volt amellett, hogy természetesen szimpatizált is az eszmékkel, amikhez a nevét adta.

Polgári radikalizmus

Pattanásig feszült a helyzet Európában, a teret nyerő nacionalizmus eszméje csak elmélyíti a bizonytalanságot a kontinens népei között, a fegyverkezési verseny, a szövetségi rendszerek kialakulása, a gyarmatokért való versengés mind tünetei annak, hogy közeledünk az első világégéshez. Ilyen hangulatban, alig egy hónappal a trónörökös elleni merénylet előtt, ami kirobbantotta végül a világháborút alakult meg a Polgári Radikális Párt Jászi Oszkár vezetésével Nagyváradon. Szende Pál lett az alelnök, Ady Endre az elnöki tanács tagja.

Ideológiai hátországa a pártnak a polgári radikalizmus, ami Jászi jellemzése szerint egy még dinamikusan fejlődő, alakuló eszme, ami minden államban egy kicsit más, lévén minden államban jelentkeznek eltérő problémák, amik más prioritásúak. Úgy vélte, a polgári radikalizmus személyi hordozói a dolgozó középosztályból kerülnek ki, akiket ő úgy jellemzett, mint a kvalifikált szellemi munka emberei. Tisztában volt azzal, hogy ez számszerileg egy nem túl erős tábor, de azzal számolt, és céljaként tekintett rá, hogy az alsóbb társadalmi osztályok megerősödésével egy olyan erős középosztály jön létre, mint amilyen az Egyesült Államokban figyelhető meg, ami tendenciózusan, évtizedeken át zajlott, hogy tulajdonképpen az egész ország egy széles középosztályból álljon. 

Bár úgy alakult, hogy az adott pillanatban sok közös pont volt a szociáldemokrata és a polgári radikális pártok programja közt, azt kijelentette, hogy nagy ideológiai törésvonal áll a két eszme között. Míg előbbi az igazságosabb elosztást, az ipari munkásosztály érdekeit, a kapitalizmus elleni harcot, az állam állampolgár felettiségét, addig a radikalizmus az osztandó fokozását, a dolgozó középosztály érdekeit, a valódi pacifizmust, az egyén jogait hirdeti. 

 A klasszikus liberalizmus igazi lényegében egy vallásos és természetes eszméktől erősen áthatott új társadalmi világnézet volt, mely a szabadság és az egyenlőség szellemében meg akarta szüntetni a feudális társadalom mindazon politikai és gazdasági intézményeit, melyek a fejlődő produktiv erők érvényesülését lehetetlenné tették - Jászi Oszkár 

Jászi úgy látta, a kapitalizmus fejlődési zsákutca, amely betegségbe torkollott, helyette vissza kell térni a klasszikus liberalizmushoz, amit még nem fertőztek meg a kapitalizmus szolgái és elkeseredett ellenségei. Szerinte pártjában keltek újra a klasszikus liberalizmus még tiszta, értékes eszméi, amik mellett feltétlen ki kell tartani. A Polgári Radikális Pártot az elvhűség, az egyén szabadságjogainak alapvető tisztelete, a természetjog preferálása a pozitív joggal szemben, a bázisául szolgáló középosztály, az intellektus, a gondolat és vallásszabadság eszméje jellemezte. 

Őszirózsás forradalom

1914-es alakulása után a pártnak vidéken is alakultak szervezetei, majd működését a háború megbénította, választásokat nem tartottak, így különösebb politikai aktivitást sem mutattak. Igazi változást a világháború elvesztése után kezdődő demokratizálódási kísérlet hozott számukra, amit Őszirózsás forradalomként ismerünk. Károlyi Mihály ugyanis meghívta őket több kormányzati pozícióba, így lett például Nagy Ferencből közélelmezésügyi, Berinkey Dénesből igazságügyi, Jászi Oszkárból pedig nemzetiségi ügyekkel foglalkozó miniszter. A kormányban kapott pozíciók rövid életűnek bizonyultak, mivel a kudarcok hatására Károlyi átjátszotta a hatalmat a kommunistáknak, a nemzetiségiek pedig nem fogadták el a későn jött engedményeket, a területi autonómiát, a szabad nyelvhasználatot egy laza, föderális államban. A párt napokon belül feloszlatta magát. Jászi nem tudta elfogadni, és csalódott volt, hogy Károlyi, akit barátjának tekintett átadta a kormányt Kun Béláéknak, és abban is biztos volt, hogy a rövid életű kommunista uralmat inverse fehér terror fogja váltani.

Emigrációban

Mivel a Tanácsköztársaságot követő autokrata, majd diktatórikus rendszer is egyaránt ellenségként kezelte, sokáig meg sem próbált Magyarországra utazni Jászi, akinek Bécsen keresztül vezetett az útja Ohio államba, ahol professzorként tanított politológiát. Végül 1947-ben tért vissza rövid időre hazájába, és tartott előadást a Martinovics páholyban. Idézett kedvelt költője, az osztrák Franz Grillparzer-től, aki szerint a modern műveltség útja a humanizmustól a nacionalizmusig, a nacionalizmustól a bestializmusig vezetett. Ezt a krízist az erkölcs elvesztése okozta Európában, melynek idült tünete a nacionalizmus.

Jászi emigrációjában már azt írta, élete legnagyobb hibája volt a radikális párt megalakítása, mert belátta, az a fajta középosztálybeli tömegbázisa soha nem lett volna a pártnak, mint amilyen lehetne Angliában, Franciaországban, vagy az Egyesült Államokban, mert egyszerűen a szükséges társadalmi réteg nem termelődik ki akkora mennyiségben, és nem is fog hazánkban, hasonlóan Oroszországhoz. Ilyen erőviszonyok mellett pártja szerinte pusztulásra volt ítélve. A magyar forradalmat követő évben hunyt el, a rendszerváltás után hamvait hazahozták, és Budapesten helyezték el. 

Az Őszirózsás forradalom és alakjai máig felemás megítélésben maradtak, nem lettek igazán átbeszélve, ahogyan a szabadkőművesség is egy mítikus jelzővé vált, globális háttérhatalmat vízionálva mögötte. Itt lenne az ideje annak, hogy a diskurzuson változtassunk. Vegyük el a mikrofont Szaniszló Ferenctől, és kezdjük el a valódi párbeszédet.