Daher Rashed az ELTE arab tanszékének oktatója, annak a Libanonnak a gyermeke, ami két évvel a negyedik arab-izraeli háború után 15 éves polgárháborúba került, és csak 1989-től kezdhette el újrarendezni politikai, társadalmi rendszerét. Szülőföldjén a szíriai polgárháború kitörése miatt ismét kaotikus állapotok uralkodtak el, jelenleg a Libanonban tartózkodó szír menekültek száma meghaladja az egymillió főt, ezzel a négymilliós ország negyedét téve ki. Daher Rashed számos arab országban járt, szerzett tapasztalatot, így határozott véleménye van olyan témákról, amik a mi társadalmunk figyelmét is felkeltette a menekültválság kitörése óta. A Corvin Clubban (volt Corvintető) megrendezett eseményen szóba jött például a muszlim nők vallási viselete, a menekültválság vélt okai, az Iszlám Állam hipokrata volta, és közelebb jutottunk annak megértéséhez is, miért nem lehet az arab országokban európai értelemben vett demokrácia.

Az identitásukat fejezik ki a muszlim nők a csadorral

A tévhittel ellentétben az iszlám nem írja elő sem a csador, sem a burka viselését. Csupán azt mondja, hogy a nők, mikor elhagyják otthonaikat, vagy a férjükön kívül más férfiak is jelen vannak, minél jobban takarják el a testüket, hogy ne keltsenek vonzalmat bennük. Ezt pedig közösségenként máshogy értelmezik, ebből adódik, hogy amíg egyes helyeken a szemen és a kézfejen kívül mindent el kell takarni, máshol ennél lazábban értelmezik a Korán iránymutatását. 

A muszlim nők azonban ezzel nem érzik korlátozottnak magukat, Daher Rashed számos olyan nővel találkozott, aki szerint attól, hogy az identitását ilyen módon fejezi ki, még minden szempontból szabadnak érzi magát. Így nevelik őket gyermekkoruk óta, innentől pedig elképzelhetetlen lesz számukra, hogy ők ne hordják, vagy ne így neveljék saját gyermeküket majd. Az az elgondolás viszont, hogy az egész arab világ nőképét egy talpig fekete afgán burkát viselő nővel azonosítják, teljesen hibás. Vannak persze országok, ahol ez a tradíció, de szép számmal találhatunk ellenpéldát is, mint például azt a Kuvaitot, ahol már sokkal szabadabban öltözhetnek a nők az oktató szerint. 

Nem várható a közeljövőben jelentős női emancipáció

Ahogy közösségenként változik a muszlim nők öltözete, úgy nem lehet egy mondatban összefoglalni a nők társadalmi és jogi helyzetét sem a térség államaiban. Számtalan arab országban nem ülnek be a nők a népi kávézókba például, csak az előkelőbb kávéházakban megengedett nekik. Daher Rashed ezt azzal magyarázza, hogy vannak olyan helyek, ahova egy nő önszántából nem megy be, ahogy Európában is ez tapasztalható(sic!).

Sok arab országban megfigyelhető, hogy az előkelőbb munkahelyeket férfiak, a takarítást, kevesebb felelősséggel és munkával járó pozíciókat pedig nők töltik be. A jelenség könnyen megmagyarázható, ha egy kicsit otthon vagyunk az iszlám kultúrában. A nők társadalmi szerepe ugyanis tradicionálisan a gyermeknevelés. Elképzelhetetlen az, hogy egy arab nő ne vállaljon gyereket, ebben az esetben a férj elválik tőle, és ez fordítva is igaz.  Vannak azért pozitív példák is szerinte, Egyiptomban sok nőt foglalkoztatnak a bankok, és Líbiában, Szíriában is emelkedőben volt a nők foglalkoztatottsága, ami most a háború miatt megtorpant. Irakban Szaddám Huszein idején is sok lehetősége volt a nőknek a munkavállalásra, de a szír elnök jelenlegi főtanácsadója is nő például.

Egy nőnek a feladata a keleti társadalmakban szinte mindig a család. Ha emellett tud dolgozni, azt üdvözli mindenki

Megfigyelhető volt a történelemben, hogy a női emancipáció a világháborúk után indult el, kapott hatalmas löketet. A férfiak döntő többsége távol volt hazájától, helyüket pedig a munkaerőpiacon a nők vették át a háborús évekre. Öröm lenne az ürömben, ha a folyamatos háborúk mellékhatásaként, ami a térségben zajlik, elindulna egy ilyen pozitív folyamat. Az oktató szerint azonban ennek társadalmi és kulturális akadályai vannak, példaként pedig felhozta, hogy miután Libanonban véget ért a 15 éven át tartó polgárháború, minden visszarendeződött a háború előtti társadalmi rend szerint, így Szíriában sem várható a közeljövőben ilyen típusú változás.

A legnagyobb veszélyben a szír nők vannak jelenleg, akiket Daher Rashed szerint a legocsmányabb módon kihasználtak mind a szomszédos országokban, mind a menekülttáborokban. Megerőszakolták, szinte már rabszolgaként terítették őket. A nemzetközi közösség azt mondja, hogy segít, mégis rettenetes nyomor van a jordán, libanoni táborokban. "Napi szinten lehetett hallani Libanonban, hogy a hatóságok férfiakat tartóztattak le, akik szír nőket kúrtak meg". Egy szír nő azért vállalja a több ezer kilométeres utat Európa felé, mert kilátástalan a sorsa az otthonában. Testvérei meghaltak, gyermekei eltűntek. "A nők, meg a gyerekek szenvedték meg a legjobban a szír háborút".

Törökországban külön ügynökség van arra, hogy hitelt adjon az Európába tartó menekülteknek

Szörnyű dolog, ami jelenleg Szíriában folyik, és így közvetve Libanonban, Törökországban, Európában is. Sok millió ember hagyta és készül elhagyni természetes környezetét, mert egy csapásra megváltozott minden. Szinte nincs olyan szír állampolgár, akit ne érintett volna hátrányosan valahogy a háború, akár rokonok, vagy éppen a családi ház elvesztésével. A vagyonosabb réteg már a háború elején megtehette, hogy elvitte a családját olyan országokba, mint az Emirátus, vagy Egyiptom.

Akinek több ezer kilométert kell megtennie gyalog, és a saját, vagy családja életét embercsempészek kezébe kell adnia, az a szír társadalom legalsó tíz százaléka. Ők azok, akik Európába is eljutnak. Sajnos abszolút nem az intellektuális réteg, ahogy azt Daher Rashed tapasztalatai alapján elmondta. Bár vannak köztük ügyvédek, mérnökök is, de inkább ez a kisebbség. Többször járt a magyarországi menekülttáborokban, ahol olyan is előfordult elmondása szerint a beszélgetések során, hogy a szír férfi már azt hitte, régen Németországban vannak. Rengeteg köztük az olyan, aki írni, olvasni sem tud. Szerinte ezeket az embereket vissza kell vinni a hazájukba, és a saját környezetükben kell normális életet biztosítani számukra.

Azt mondták nekik, hogy Németországban meg lehet élni ingyen. Mennek oda.

Sok embernek felfoghatatlan, és számtalan összeesküvés elmélet is született már arról, hogy miből van pénze a szír, afgán, iraki alsó rétegnek arra, hogy Európába jöjjön. Az oktató szerint simán elő tudják teremteni a pénzt, valaki eladta a házát is, és minden ékszerét, hogy eljusson Németországba. Egy ilyen út háromezer euróba is kerülhet, amit aztán az embercsempészek emésztenek fel a legnagyobb részben. Rengeteg embernek biznisz a menekültválság, Törökországban például külön ügynökség működik, ami pénzt ad a menekülteknek az útra, akik majd az első pár havi segélyből visszafizetik azt. Kockázatosnak tűnik, de bőven megéri nekik. A helyi problémákat kellene orvosolni, és azzal a menekültek száma akár hetven százalékkal is csökkenne az eltés tanár szerint, ha viszont így marad, az beláthatatlan társadalmi konfliktusokat fog okozni Európában. 

A gazdasági válság és a migráció kapcsolata

A gazdasági válság idején Európa és az Egyesült Államok is abban volt érdekelt, hogy a válság okozta pénzügyi hiányt különböző forrásokból feltöltse. A legközelebbi ilyen forrás, gyenge láncszem Líbia volt. Elvileg a nyugattal már békét kötött Kadhafi, mikor a NATO szétbombázta az országot, elvitte az olajat, mondván az majd megoldja a válságot, nem számolva azzal, hogy milyen politikai, vallási és etnikai következménnyel jár majd ez a térségben - véli Daher Rashed. Szerinte ugyanez történt 2003-ban Irakban is. Szaddám Huszein-t eltávolították, a helyét pedig egy bábkormány vette át. Ennek az eredménye az, hogy ott káosz lett, az ottani emberek pedig ide jöttek.

De ez az araboknak nem jó, a muszlimoknak nem jó, az európaiaknak nem jó

Ennek egyik következménye az, ami Franciaországban zajlik jelenleg szerinte. A több millió észak-afrikai, aki bevándorolt, menekült az évtizedek alatt, túlsúlyba fog kerülni. Amíg egy francia nő egy-két, vagy nulla gyermeket szül, addig az észak-afrikai négy-öt gyermeket. Ha ez így megy tovább, száz év múlva többségbe kerülnek a francia társadalomban. A problémát nehezíti, hogy ezek az európai államok gyarmatosító hatalmak voltak évszázadokon keresztül, így morális felelősségük is van az általuk uralt terület lakóiért, akik közül sokan vándoroltak be az elmúlt évtizedekben, és joggal vetődhet fel bennük a kérdés, hogy miért ne mehetnének, ha a célország gyarmatosítóként uralkodott rajtuk hosszú ideig. 

Miért nem működik a demokrácia az arab államokban?

Miután eltávolították az olyan közismerten autoriter, centralizáló vezetőket, mint Kadhafi, Huszein, vagy most ahogy szeretnék Aszad elnököt, a nyugat mindig azt kommunikálta, hogy egy demokratikusabb vezetőt próbálnak majd az ország élére állítani, ami azonban sosem működött tartósan. Elég, ha csak rá nézünk Szíriára, ahol jelenleg is polgárháború zajlik az amerikaiak által támogatott Szabad Szíriai Hadsereg, az oroszok által támogatott Aszad, a kurdok és az Iszlám Állam között. Daher Rashed szerint az arab és muszlim társadalom képtelen befogadni egy demokratikus vezetőt a hagyományok és a társadalmi beállítottságok miatt. Egyszerűen nem tisztelik a nem centralizált, gyenge rendszert. 

Ez az elmúlt 1500-2000 évben így alakult, de már az iszlám előtt jóval így volt

A másik ok, hogy az arab világ államai nem természetes országok. Úgy fogalmazott, hogy a nyugat az első világháború után fogott egy ceruzát, majd megrajzolta a határokat, hogy itt ér véget Irak, majd itt kezdődik Líbia. 

Közösségeket szakítottak szét, különböző etnikai, vallási csoportokat egy országba kényszerítettek

Így lehetséges az, hogy egy adott országban találunk például huszonegy nemzetiséget. Szíriában tizennyolc vallási felekezet él, Irakban, Libanonban közel ugyanennyi. Ezért szerinte ha nincs egy erős, autokrata vezető, aki egyben tartja az embereket, úgy elszabadulhatnak az indulatok. Ezek miatt a több évezredes társadalmi hagyományok miatt nem is valósulhat meg még nagyon hosszú ideig demokrácia a térség rendszereiben. 

Ezek nem fundamentalisták, hanem gyilkosok

Ha mégis ráerőltetik valamelyik országra természetellenes módon, és nincs egy erős vezető, aki egyben tartja az országot, akkor olyan szélsőséges iszlamista szervezetek jöhetnek létre, mint az úgynevezett Iszlám Állam, aminek egyébként semmi köze nincs az iszlámhoz az oktató szerint. Elmondta, hogy senkinek sincs joga kinevezni magát kalifának, és az iszlám nevében gyilkolni. Csupán eszköznek használják a vallást, mert az a legautentikusabb hívószó a támogatóiknak. 

Kiragadnak a koránból egy idézetet, vagy egy szót, és más szövegkörnyezetbe helyezik, ezzel próbálják legitimálni a gyilkolást, fosztogatást, erőszakot

Rengeteg pénze van a szervezetnek, főként a szír és iraki olajkutakból. A harcosok, akik csatlakoznak hozzájuk Nyugat-Európából, vagy az Egyesült Államokból, sokszor azt sem tudják igazából, hogy mi is az iszlám. Daher Rashed azzal zárta gondolatait, hogy itt lenne az ideje eldönteni, vajon Aszad, Kadhafi, Huszein a nagyobb ellenség, vagy az Iszlám Állam, amit pár hét alatt le tudna győzni egy össznemzeti koalíció, ha meglenne a megfelelő politikai akarat.

Ha tetszett a cikk, és nem szeretnél lemaradni a következőről, kövess minket a Facebookon itt.