Hollandok és magyarok közös akaratából született egy kezdeményezés, aminek célja volt: élhetőbbé tenni a város egy kis pontját, a Ferenc teret és környékét. A Mission Possible nevű projekt záróeseményén jártunk a Trafóban.

A projekt aktualitása a Ferenc tér jelenleg is zajló rehabilitációja, aminek apropóján a kezdeményezéshez csatlakozó szervezetek nyílt adatok felhasználásával hoztak létre például légszennyezettség mérőt, különböző adatvizualizációs eszközöket, illetve interaktív térképet is. Hard data, és soft data is felhasználásra került, ami annyit jelent, hogy az alapot a nyílt adatok, számok adták, amit kiegészítettek kvalitatív, soft datával, vagyis kérdőíveket készítettek, véleményeket, javaslatokat gyűjtöttek a Ferenc térrel és környezetével kapcsolatban, aminek a segítségével, és a mostani felújítással, ha figyelembe veszik ezeket az észrevételeket, javaslatokat, élhetőbb hellyé lehet varázsolni a IX. kerületi teret, hiszen a helyi lakosok tudják a legjobban, hogy mire van szükségük, nekik van közvetlen, napi kapcsolatuk a környezetükkel. A projekt zárásaként elhívtak minden érdeklődőt egy sétaperformanszra a Trafótól a Ferenc térig.

A rendezvény a Trafó klub termében kezdődött, ahol mindenki kapott egy kérdőívet, amely arra volt kíváncsi, milyen a viszonya a jelenlévőknek a környezetükben elhelyezkedő parkkal, a közösséggel, illetve milyen elképzelései vannak a jövőre nézve, hogyan válhatna élhetőbbé a lakóhelyük.

Felszólaltak, rövid bemutatkozást tartottak a projektben részt vevő emberek, mind egy-egy szervezetet képviselve. Kovács Andrea, a Trafó munkatársa, és a Let_it_be art agency alapítója elmesélte a program létrejöttének történetét, kezdve azzal, hogyan találkozott egy egyszerű városi túrán az Expodium tagjaival, majd kezdték el a közös munkát és, hogy mennyi ember dolgozott a kezdeményezés sikeres véghezvitelén. A projekt egyik állomása volt egyébként a K-monitor, és több más szervezet által létrehozott, a Kitchen Budapestben tartott hackathon (hack+maraton) is, ahol huszonnégy óra állt a csapatok rendelkezésére arra, hogy a nyílt adatok felhasználásával hozzanak ki valami szuper dolgot az ötleteikből. A versenyről itt olvashatsz részletes beszámolót.

A háromtagú, utrecht-i székhelyű urbanista Expodium - amellyel kooperációban valósult meg a projekt - egyik alapítója, Friso Wiersum, Detroit amerikai város példáján keresztül mutatta be, hogy milyen fontos is a város életében a polgárok összefogása, közös akarata. Detroit egy egészen gazdag, pezsgő élettel teli város volt a 60-as évekig, legfőképpen autógyártásának köszönhetően. A helyzet azonban gyökeresen megváltozott, mikor az ázsiai államok elkezdtek azonos minőségű, azonban kevesebbet fogyasztó, olcsóbb gépjárműveket gyártani, az amerikai autógyártás pedig összeomlott. A város addigi, biztos egzisztenciával rendelkező lakói a perifériára kényszerültek, a szegénység megnőtt, és olyan rossz helyzetbe kerültek, amit máig nem sikerült megoldaniuk. Van azonban a városnak egy olyan lakóközössége, ami folyamatosan azon dolgozik, hogy élhetőbb, szebb város legyen Detroit, és nekik hála már látszik a fény az alagút végén, és ez követendő példa lehet a világ bármely városa, így Budapest számára is.

A város akkor él igazán, ha az épületeknek, parkoknak lelke van, amit az ott lakók őriznek, és rendszeresen gondoznak. Ennek a gondolatnak a szellemében indult el az addig a felszólalókat hallgató csoport a Trafóból a Ferenc térre, és már az odáig vezető úton sem tétlenkedett. Az indulás előtt kiosztott csomagokban ugyanis mindenki találhatott egy kis fényvisszaverő matricát, amit a járdavédő oszlopokra helyezhetett el, hogy a gépjárművel közlekedők is egyszerűbben észrevehessék ezeket.

A térre megérkezve Cserne Klára, a projekt dramaturgja vezetésével részt vehettek a jelenlévők egy szituációs játékon, aminek a lényege az volt, hogy a kiosztott “park szabályzatot” betartva egy kis pavilonon belül kellett mozogni, mintha a parkban lennénk egy kellemes, délutáni napon. A lapon különböző utasítások voltak, mint például a “nézz bele mindenkinek nyíltan a szemébe”, vagy, hogy “ne hagyd, hogy az, akivel vagy 1 méternél távolabb legyen tőled”, és így tovább. A játék tanulsága, hogy a különböző szabályok betartása sokszor kényelmetlen helyzetbe sodor minket, gyakran konfliktusok, feszültségek születnek általa. Az ilyen konfliktusok megoldása azonban olyan konstruktív folyamat egy közösségben, vagy akár a közösségi tereken, ami által szebb hellyé, jobb közösséggé válnak időről időre.

Az esemény zárásaként mindenki felírt egy olyan dolgot a kiosztott papirosra, amit a legszívesebben temetne el, ha lehetősége lenne rá, majd ezeket összegyűjtve egy dobozba, a tér zöldterületén kerültek végleg a földbe a szimbolikusan leírt gondolatok. Remélhetőleg a Ferenc tér rehabilitációjával, és a kezdeményezés alatt összegyűlt javaslatokkal, észrevételekkel egy olyan közösségi tér jön majd létre, ami figyelembe veszi az ott lakók gondolatait, igényeit, így alakítva, lendítve egyet a kerület pozitív fejlődésén. Az ilyen projektek, kezdeményezések mindenképp ezt a célt segítik elő.

Ha olvasnál több hasonló cikket, és nem szeretnél lemaradni a következőről sem, kérlek nyomj egy "tetsziket" a Facebook oldalunkra, itt a link! Köszi, ha megteszed, szuper vagy!

fotó: Bogdán Réka
további hasonló eseményekről itt tudsz értesülni