Eljött március 15. A nap, amikor a szabadságot, a függetlenséget, és a hősök által meghirdetett 12 pontot ünnepeljük. De vajon lehet e ünnepelni ezeket az értékeket, amiket akkor egy rövid időre kivívtak ma, abban az országban, ahol kréta nem jut rendesen a pedagógusoknak, ahol az oktatás a 20. századi trendek irányába halad. Vajon lehet e ünnepelni ezt a napot Semmelweis országában, aki forradalmasította az egészségügyet, mégis ma meglehet halni egy kéztöréstől a kórházakban a fertőzések miatt? Abban az országban, ahol a beteg beteg édesapja festi ki hálából a kórtermeket? Aligha. Tisztelni lehet, és kell is a '48-as hősöket és eszméket, de ünnepelni igazán nincs mit ma sajnos.

Reggel tíz óra harminc perckor kezdődött hivatalosan a kormány által szervezett megemlékezés a Nemzeti Múzeum előtt, ahol Orbán Viktor is beszédet mondott. Tőle ~50 méterre szervezte a Múzeum körúton az ellentüntetést, vagy ha úgy tetszik alternatív megemlékezést a Demokratikus Magyarországért Civil Társaság. Mire a helyszínre értem, a Nemzeti előtt már többezres tömeg, amiből saccra elég sokat tett ki a lengyel konvoj, magyar zászló elvétve akadt a tömegben, a másik oldalon pedig körülbelül 1000-1500 ember helyezkedett el. A két tábort mindössze egy rendőrsorfal választotta el, amin egyenként átengedtek bárkit, ha át szeretett volna jutni. A Múzeum körúti tüntetés élőzenével indult, amit Sándor Máriának ajánlott a szerző. Maximum 1-2 szónok követte, akik semmi kiemelkedőt nem mondtak, nem igazán tüzelték fel a hallgató közönséget. 

 Fotó: Index.hu / Barakonyi Szabolcs

A múzeum előtt eközben megszólalt a Himnusz, beszélt Tarlós István, lejátszottak pár dalt. Az érdekes rész akkor kezdődött el, mikor a zenekar és pár szónok után véget ért ellenzéki tüntetésről az emberek közelebb mentek a másik táborhoz, és kb 1-2 méterre kerültek egymástól, laza rendőrsorfallal elválasztva. Orbán Viktor következett. A beszédből igazából semmit sem lehetett érteni ott, mert az egy-két ezres ellentüntető tömeg folyamatosan fütyült, valamint változatos szövegeket skandált, de ez elvileg nem nagyon hallatszott bele a közvetítésbe. 

A rendőrség nem volt a helyzet magaslatán, simán át lehetett menni az egyik táborból a másikba, így ez nyilván be is következett, amiből lett veszekedés, verekedés, meg minden egyéb. Volt egy eléggé aktív lány, aki egy táblát tartott a kezében valami ellenzéki szöveggel, és éppen kiabált valamit, amikor egy kormánypárti "ünneplő" hátulról megrúgta, majd egy rendőrt hason ütött, és végül bilincsben vitték el. Nem ez volt az egyetlen atrocitás, ami szegény lányt érte, a rendezvény, vagy nem is tudom hogy nevezzem, tüntetés-ünneplés legszebb jelenete volt talán, amikor a lerúgott lányt, akinek később szét is tépték a tábláját, a barátnője több percig vigasztalta, ölelgette.

 Volt egyébként sok szellemes transzparens a tüntetésen, például ez.

Ami így végezte.

A legviccesebb jelenet kétség kívül az volt, amikor az egyik önjelölt szónok Gyurcsány Ferencet kezdte el éltetni, mint egyetlen valós alternatívát.

Összegzésül volt pár kisebb balhé, atrocitás a két tábor között, de miután vége lett a rendezvényeknek, a metrón együtt állt már egymás mellett kormánypárti és ellenzéki. Folytatás 15 órakor a Hősök terén.